Európa Parlament Közgyűlésének 1003.sz. (1993) határozata az újságírás etikájáról

A Gyűlés megerősíti a következő újságírási alapelveket, és meggyőződése, hogy azokat a hivatásos újságíróknak alkalmazni kellene az egész Európában.

Hírek és vélemények
1. Az alábbi törvényes jogokon és kötelezettségeken felül a médiának erkölcsi felelőssége is van az állampolgárok és a társadalom irányába, melyet manapság, amikor az információ és kommunikáció nagyon fontos szerepet játszik az állampolgárok véleményének megalkotásában, a társadalom fejlődésében és a demokratikus életben, különös fontossággal kell hangsúlyozni
2. Az újságíró hivatása jogokat és kötelezettségeket, szabadságokat és felelősségeket ölel fel.
3. Az újságírás bármilyen erkölcsi megfontolásának az alapvető elve az, hogy világos megkülönböztetést kell tennie hírek és vélemények között úgy, hogy azokat ne keverje össze. A hírek tényekkel és adatokkal kapcsolatos információk, amíg a vélemények a média cégek, kiadók és újságírók gondolatait, ötleteit és értékítéletét közvetítik.
4. A hírközvetítésnek igazmondáson kell alapulnia, megfelelő ellenőrzés és bizonyítékok mellett, a hírek bemutatása, leírása és kommentálása pártatlan kell, hogy legyen. Szóbeszédet nem szabad összekeverni hírekkel. A hírek szalagcímeinek és összefoglalásuknak a lehető legpontosabban kell tükrözni a tények és adatok lényegét
5. A vélemények az aktuális hírekhez tartozó általános gondolatokat vagy megjegyzéseket is tartalmazhatnak. Bár a vélemények szükségképpen szubjektívek, és nem lehet és nem is szükséges őket mint tényeket kezelni, az újságíróknak csak becsületes és etikus véleményeket szabad kifejezni.
6. Azok a vélemények, melyeket az eseményekkel vagy történésekkel kapcsolatos kommentárként adnak elő, sosem tagadhatják vagy torzíthatják a valós tényeket és adatokat.

A jog az információhoz alapvető emberi jog – kiadók, tulajdonosok és újságírók
7. A média munkája egy közvetítés, egy információt nyújtó szolgálat. Azok a jogok, amiket az információ szabadsága alapján gyakorolnak, elsősorban az információ címzettjének, az állampolgárnak a jogai.
8. Az információ egy olyan alapvető jog, amit Európai Bizottság joggyakorlata és az Emberjogi Bíróság egyaránt elismer, az Európai Konvenció Emberi Jogokról szóló 10. cikkelyében, a 9. cikkelyben a Televíziózás határai címen , és benne foglaltatik minden demokratikus ország alkotmányában. A joggal az állampolgár van felruházva, akinek ezzel kapcsolatosan ahhoz is joga van, hogy az újságírók által szolgáltatott információ – a hírek esetében – igaz legyen, a vélemények esetében pedig ne függjön semmilyen köz vagy magán hivataltól.
9. A közhivatalok nem tekinthetik magukat az információ tulajdonosának. Az ilyen hivataloknak mindig támogatni kell a szólás szabadságát, az információhoz való jogot, és a cenzúrát ki kell zárni. Természetesen a Miniszterek Bizottsága is tisztában van ezzel a kívánalommal, amint bizonyat a Szólás Szabadságáról és az Információhoz való Jogról szóló állásfoglalás, melyet 1982. április 29-én iktattak törvénybe, bizonyítja.
10. Amikor az újságírásról beszélünk, mindig emlékezni kell arra, hogy az újságírók a médiumoktól függenek, melyek egy nagyvállalati rendszer részei, amelyen belül meg kell különböztetni a kiadókat, tulajdonosokat és újságírókat. Amellett, hogy a média szabadságát meg kell őrizni, a médiumon belül is biztosítani kell a szabadságot minden belső nyomás ellen.
11. A hírszervezeteknek speciális társadalmi-gazdasági hivataloknak kell magukat tekinteniük, olyan vállalkozásoknak, melyek tevékenységét az információhoz való alapvető jog határolja be.
12. A hírszervezeteknek átlátszóságot kell mutatniuk a média-tulajdonjog és menedzsment dolgaiban, miközben az állampolgároknak lehetővé teszik, hogy a tulajdonosok kilétével és azok gazdasági érdekeltségeivel tisztában legyenek.
13. A hírszervezeteken belül a kiadóknak és újságírókban azt figyelembe véve kell együtt dolgozniuk, hogy a kiadók és a tulajdonosok törvényben biztosított ideológiai elkötelezettségét behatárolja az hírek igazsága és a vélemények etikus kifejezésének követelménye. Amennyiben az állampolgárok alapvető jogát az információhoz tiszteletben tartjuk, ez egy lényeges követelmény.
14. Követelmény, hogy megerősítsük az újságíró szólásszabadságának biztosítékait, mely ez esetben az információ végső forrása. Ebben az összefüggésben ki kell terjesztenünk és tisztáznunk kell a lelkiismereti szabadság, a hivatali titok és a bizalmas információ természetét, viszonyát. Azokat összhangba kell hozni a releváns nemzeti elvárásokkal, hogy egy demokratikus Európában még szélesebb körben alkalmazzák.
15. Sem a kiadók és azok tulajdonosai, sem az újságírók nem tekinthetik magukat a hírek tulajdonosainak. A hírszervezetek nem kezelhetik az információt árucikként, hanem mint az állampolgárok alapvető jogainak tárgyát. A média nem használhatja ki a hírek vagy vélemények minőségét, tartalmát azért, hogy a bevételek emelése érdekében az olvasótábort vagy a hallgatottságot növelje.
16. Biztosítanunk kell, hogy az információt az etikai normáknak megfelelően kezeljék, a célközönséget egyéneknek, nem pedig egy tömegnek tekintsék.

Az újságírás funkciója és etikai elkötelezettsége

17. Az egyén és a társadalom fejlődésében meghatározó szerepe van azoknak az információnak és kommunikációnak, melyet az újságírók közölnek az új technológia segítségével hatékonyan működő médián keresztül. Mindez a demokratikus működés nélkülözhetetlen eleme, mivel a kifejlett demokráciákban az állampolgárok részvétele közügyekben alapvető fontosságú. Mondanunk sem kell, hogy az állampolgárok ilyen mértékű részvétele lehetetlen lenne ha a közügyekről nincsenek információik, melyeket a média nyújt nekik.
18. Az információ fontosságát, különösen a rádió és televízióhírekét, a kultúrára és az oktatásra a Gyűlés 1067 sz. Ajánlása különösen kihangsúlyozza. Ezek hatása a közvéleményre nyilvánvaló.
19. Ennek a szerepnek a fontosságából hibás volna arra következtetni, hogy a médiumok ténylegesen közvéleményt képviselnek, vagy nekik a közhivatalok vagy intézmények speciális funkcióit kellene felváltaniuk, például olyan nevelési vagy kulturális szinten mint az iskola.
20. Ez azt jelentené, hogy a médiumok és az újságírók hatalommá, esetleg ellen-hatalommá válnának (mediocracy), annak ellenére is, hogy sosem képviselnék az állampolgárokat, vagy sosem lennének az közhivatalokkal azonos demokratikus ellenőrzések tárgyai, és sosem lennének birtokában a megfelelő nevelési és kulturális intézmények speciális tudásanyagának.
21. Következésképpen, az újságírás sose változtassa meg az igaz, pártatlan információkat és becsületes véleményeket, sose aknázza ki azokat saját céljaira, sose próbálkozzon a közvélemény formálásával vagy kialakításával, mert törvényessége az állampolgárok információhoz való alapvető jogának tiszteletben tartásán nyugszik, mint a demokratikus jogok tiszteletben tartásának egyik pillérén.
Ennek a célnak az érdekében az oknyomozó újságírásnak az ellenőrizhető és becsületes információ és vélemények határain belül kell maradnia, és összeférhetetlennek kell lennie olyan újságírói kampányokkal, melyek előítéleteken és speciális érdekeken alapulnak.
22. Újságírásban az információknak és véleményeknek különösen tiszteletben kell tartani az ártatlanság vélelmét olyan ügyekben, melyek még folyamatban vannak, és tartózkodniuk kell attól, hogy ítéletet mondjanak.
23. Tisztelni kell az egyének magánéletéhez való jogát. A közhivatalnokok magánéletét védelemben kell részesíteni, kivéve olyan eseteket, amikor a magánéletüknek a közéletre is hatása van. Az a tény, hogy valaki közhivatalt vállal, nem foszthatja meg a magánéletének tiszteletben tartásától.
24. Az Európai Emberjogi Konvenció 8. cikkelye kísérletet tesz arra, hogy rögzítse a magánélet tiszteletben tartásának határát, a szólásszabadság joga pedig a 10. cikkelyben lett lefektetve. Ezek nagyon jól dokumentálak az Európai Bizottság és az Emberjogi Bíróság joggyakorlatában.
25. Az újságíró hivatásában a cél nem szentesíti az eszközöket; ezért információt csak törvényes és erkölcsi eszközökkel lehet szerezni.
26. Az érintett személyek kérésére a hírmédiumoknak automatikusan és gyorsan kell korrekciókat közölni, minden olyan információval, hírrel vagy véleménnyel kapcsolatban, melyek nem bizonyultak igaznak, vagy tévesek voltak.
A nemzeti törvényhozásnak gondoskodnia kellene megfelelő szankciókról is, beleértve azok alkalmazását és a jóvátételeket is.
27. Annak érdekében, hogy összhangba hozzák a jogok alkalmazását és gyakorlását az Európa Tanács tagállamaiban, törvénybe kell iktatni a (74)26-os Határozatot a válaszhoz való jogról, az egyén és a sajtó viszonyával kapcsolatban, melyet a Miniszterek Tanácsa 1974. július 2-án fogadott el, beleértve az Európai Konvenció Nemzetközi Televíziózásról szóló határozatát.
28. Azért hogy az újságírók jó minőségű munkát végezzenek és függetlenséget élvezzenek, megfelelő munkabért és munkakörülményeket kell biztosítani nekik.
29. Azokban a kapcsolatokban, amiket az újságírók közhivatalokkal vagy a gazdasági szférával tartanak fenn, különös gondot kell fordítani arra, hogy elkerüljenek minden olyan körülményt, ami az újságírók függetlenségét és pártatlanságát befolyásolnák
30. Az újságírók sose keverjenek össze ellentmondásos vagy szenzációs tételeket olyan témákkal, melyek fontos információt nyújtanak. Az újságírónak nem szabad a munkáját arra használnia, hogy presztízsét vagy személyes befolyását növelje.
31. A mind inkább az új technológiákon, nagy sebességen és tömörségen alapuló információ nyújtás bonyolultságára tekintettel, az újságíróknak megfelelő szakmai képzésben kell részt venniük

A szerkesztőségek munkatársaira vonatkozó szabályok

32. Az újság-üzleten belül a kiadóknak, tulajdonosoknak és újságíróknak egymás mellett kell élniük. Ennek érdekében a szerkesztőségek munkatársainak olyan szabályoknak kell alávetni magukat, melyek a médián belüli újságírók, a kiadók és a tulajdonosok professzionális kapcsolatait szabályozzák, melyeket meg kell különböztetni az általános munkaügyi követelményektől. Ilyen szabály lehet például a szerkesztőbizottságok felállítása.

A konfliktus helyzetek és ügyek melyek speciális védelmet kívánnak
33. A társadalomban bizonyos tényezők, pl. terrorizmus, kissebségek elleni diszkrimináció, idegengyűlölet vagy háború feszültséget és konfliktust idéznek elő. Ilyen esetekben a médiumok erkölcsi kötelessége, hogy a demokratikus értékeket – az emberi méltóság tisztelete, a problémák békés és toleráns módszerekkel való megoldása erőszak nélkül – megvédjék, ellenálljanak a gyűlöletkeltésnek, konfrontációnak és minden kulturális, szexuális vagy vallási megkülönböztetésnek.
34. Senkinek nem kell semlegesnek maradnia a demokratikus értékek védelmében. Ennek érdekében a médiának fontos szerepet kell játszania a feszültség megelőzésében, bátorítania kell a kölcsönös megértést, toleranciát és bizalmat a régió különböző közösségeiben, mint azt az Európa Tanács Főtitkára tette a régi Jugoszláviában, amikor bizalmat építő intézkedéseket vezetett be.
35. Tekintettel a médiumok nagyon speciális befolyására, különösen a televíziónak a gyerekek és fiatal emberek viselkedésére, különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ne sugározzanak olyan programokat, üzeneteket vagy képeket, melyek az erőszakot dicsőítik, kihasználják a nőket és a fogyasztói hozzáállást vagy szándékosan alkalmatlan nyelvet használnak.

Etika és önszabályozás az újságírásban

36. Miközben a média a fent felsorolt feltételeket és alapvető elveket a magáévá teszi, el kell köteleznie magát olyan szigorú erkölcsi normáknak, melyek garantálják a szólás szabadságát és az állampolgárok igaz hírekhez és becsületes véleményekhez való jogát.
37. Annak érdekében hogy a fenti elvek alkalmazása ellenőrizhető legyen, önszabályozó intézményeket és mechanizmusokat kell felállítani, melyek kiadókat, újságírókat, a média felhasználók társulatait, a felsőoktatás szakértőit és bírákat ölelnek fel. Ezek lesznek felelősek az újságírók etikai felfogásával kapcsolatos határozatok meghozataláért. Ezeket a határozatokat – előzetes megegyezés szerint – a médiumoknak le kell hozniuk. Ez az eljárás segítséget nyújt az állampolgárnak, akinek joga van az információhoz, hogy akár pozitív, akár negatív véleményt formáljon az illető újságíró munkájáról és szavahihetőségéről
38. Ezek az önszabályozó intézmények vagy mechanizmusok, a médiumokat felhasználók társaságai és a megfelelő egyetemi tanszékek minden évben kiadhatnak egy kutatási eredményt, melyet utólag végeznek el a médiumok által sugárzott információ helyességéről, összehasonlítva a híreket az aktuális tényekkel. Ez mintegy szavahihetőségi barométerként funkcionálna, melyet az állampolgárok a különböző médiumoknál, vagy a média egyes szektoraihoz tartozóknál az etikai normáik összehasonlítására etikai standardként tudnának használni, sőt esetleg egyes újságírókra is alkalmaznának. A megfelelő korrekciós mechanizmusok egyidejűleg segíthetnék az újságírókat a hivatásuk gyakorlásánál a megfelelő módszer megtalálásában.

A MUKESZ-nek tett ingyenes felajánlásként fordította Feredős József (feredokukacchello.hu) Kérjük, hogy a további felhasználásnál jelezze a forrást

(1003/1993. – 1993/1003. EPK)

---

A határozat “eredeti” szövege

Parliamentary Assembly 
Assemblée parlementaire

RESOLUTION 1003 (1993) on the ethics of journalism

The Assembly affirms the following ethical principles for journalism and believes that they should be applied by the profession throughout Europe.

News and opinions
1. In addition to the legal rights and obligations set forth in the relevant legal norms, the media have an ethical responsibility towards citizens and society which must be underlined at the present time, when information and communication play a very important role in the formation of citizens’ personal attitudes and the development of society and democratic life.
2. The journalist’s profession comprises rights and obligations, freedoms and responsibilities.
3. The basic principle of any ethical consideration of journalism is that a clear distinction must be drawn between news and opinions, making it impossible to confuse them. News is information about facts and data, while opinions convey thoughts, ideas, beliefs or value judgments on the part of media companies, publishers or journalists.
4. News broadcasting should be based on truthfulness, ensured by the appropriate means of verification and proof, and impartiality in presentation, description and narration. Rumour must not be confused with news. News headlines and summaries must reflect as closely as possible the substance of the facts and data presented.
5. Expression of opinions may entail thoughts or comments on general ideas or remarks on news relating to actual events. Although opinions are necessarily subjective and therefore cannot and should not be made subject to the criterion of truthfulness, we must ensure that opinions are expressed honestly and ethically.
6. Opinions taking the form of comments on events or actions relating to individuals or institutions should not attempt to deny or conceal the reality of the facts or data.

The right to information as a fundamental human right – Publishers, proprietors and journalists
7. The media’s work is one of “mediation”, providing an information service, and the rights which they own in connection with freedom of information depends on its addressees, that is the citizens.
8. Information is a fundamental right which has been highlighted by the case-law of the European Commission and Court of Human Rights relating to Article 10 of the European Convention on Human Rights and recognised under Article 9 of the European Convention on Transfrontier Television, as well as in all democratic constitutions. The owner of the right is the citizen, who also has the related right to demand that the information supplied by journalists
be conveyed truthfully, in the case of news, and honestly, in the case of opinions, without outside interference by either the public authorities or the private sector.
9. The public authorities must not consider that they own information. The representativeness of such authorities conditions are created for exercising freedom of expression and the right to information and precluding censorship.
Moreover, the Committee of Ministers is aware of this fact, as demonstrated by its Declaration on the Freedom of Expression and Information adopted on 29 April 1982.
10. When dealing with journalism it must be borne in mind that it relies on the media, which are part of a corporate structure within which a distinction must be made between publishers, proprietors and journalists. To that end, in addition to safeguarding the freedom of the media, freedom within the media must also be protected and internal pressures guarded against.
11. News organisations must consider themselves as special socio-economic agencies whose entrepreneurial objectives have to be limited by the conditions for providing access to a fundamental right.
12. News organisations must show transparency in matters of media ownership and management, enabling citizens to ascertain clearly the identity of proprietors and the extent of their economic interest in the media.
13. Inside the news organisation, publishers and journalists must co-exist, bearing in mind that the legitimate respect for publishers’ and owners’ ideological orientations is limited by the absolute requirements on truthful news reporting and ethical opinions. This is essential if we are to respect the citizens’ fundamental right to information.
14. These requirements are such that we must reinforce the safeguards of the journalist’s freedom of expression, for they must in the last instance operate as the ultimate sources of information. In this connection we must legally expand and clarify the nature of the conscience clause and professional secrecy vis-_-vis confidential sources, harmonising national provisions on this matter so that they can be implemented in the wider context of democratic Europe.
15. Neither publishers and proprietors nor journalists should consider that they own the news. News organisations must treat information not as a commodity but as a fundamental right of the citizen. To that end, the media should exploit neither the quality nor the substance of the news or opinions for purposes of boosting readership or audience figures in order to increase advertising revenue.
16. If we are to ensure that information is treated ethically, its target audience must be considered as individuals and not as a mass.

The function of journalism and its ethical activity
17. Information and communication as conveyed by journalism through the media, with powerful support from the new technologies, has decisive importance for the development of the individual and society. It is indispensable for democratic life, since if democracy is to develop fully it must guarantee citizens participation in public affairs. Suffice it to say that such participation would be impossible if the citizens were not in receipt of the information on public affairs which they need and which must be provided by the media.
18. The importance of information, especially radio and television news, for culture and education was highlighted in Assembly Recommendation 1067. Its effects on public opinion are obvious.
19. It would be wrong to infer from the importance of this role that the media actually represent public opinion or that they should replace the specific functions of the public authorities or institutions of an educational or cultural character such as schools.
20. This would amount to transforming the media and journalism into authorities or counter-authorities (“mediocracy”) , even though they would not be representative of the citizens or subject to the same democratic controls as the public authorities, and would not possess the specialist knowledge of the corresponding cultural or educational institutions.
21. Therefore journalism should not alter truthful, impartial information or honest opinions, or exploit them for media purposes, in an attempt to create or shape public opinion, since its legitimacy rests on effective respect for the  citizen’s fundamental right to information as part of respect for democratic values. To that end, legitimate investigative journalism is limited by the veracity and honesty of information and opinions and is incompatible with journalistic campaigns conducted on the basis of previously adopted positions and special interests.
22. In journalism, information and opinions must respect the presumption of innocence, in particular in cases which are still sub judice, and must refrain from making judgments.
23. The right of individuals to privacy must be respected. Persons holding office in public life are entitled to protection for their privacy except in those cases where their private life may have an effect on their public life. The fact that a person holds a public post does not deprive him of the right to respect for his privacy.
24. The attempt to strike a balance between the right to respect for private life, enshrined in Article 8 of the European Convention on Human Rights, and the freedom of expression set forth in Article 10, is well documented in the recent case-law of the European Commission and Court of Human Rights.
25. In the journalist’s profession the end does not justify the means; therefore information must be obtained by legal and ethical means.
26. At the request of the persons concerned, the news media must correct, automatically and speedily, and with all relevant information provided, any news item or opinion conveyed by them which is false or erroneous. National legislation should provide for appropriate sanctions and, where applicable, compensation.
27. In order to harmonise the application and exercise of this right in the member states of the Council of Europe, we must implement Resolution (74) 26 on the right of reply _ Position of the individual in relation to the press, adopted by the Committee of Ministers on 2 July 1974, and also the relevant provisions of the European Convention on Transfrontier Television.
28. In order to ensure high-quality work and independence on the part of journalists, they must be guaranteed decent pay and proper working conditions and facilities.
29. In the relations which the journalist must maintain in the course of his duties with the public authorities or the various economic sectors, care should be taken to avoid any kind of connivance liable to affect the independence and impartiality of journalism.
30. In journalism, controversial or sensational items must not be confused with subjects on which it is important to provide information. The journalist must not exploit his duties for the principal purpose of acquiring prestige or personal influence.
31. In view of the complexity of the process of providing information, which is increasingly based on the use of new technologies, speed and conciseness, journalists must be required to have appropriate professional training.

Rules governing editorial staff
32. Within the newspaper business, publishers, proprietors and journalists must live side by side. To that end, rules must be drawn up for editorial staff in order to regulate professional relations between the journalists and the publishers and proprietors within the media, separately from the normal requirements of labour relations. Such rules might provide for the setting up of editorial boards.

Situations of conflict and cases of special protection
33. In society, situations of tension and conflict sometimes arise under the pressure of factors such as terrorism, discrimination against minorities, xenophobia or war. In such circumstances the media have a moral obligation to defend democratic values: respect for human dignity, solving problems by peaceful, tolerant means, and consequently to oppose violence and the language of hatred and confrontation and to reject all discrimination based on culture, sex or religion.
34. No-one should remain neutral vis-_-vis the defence of democratic values. To that end the media must play a major role in preventing tension and must encourage mutual understanding, tolerance and trust between the various communities in regions where conflict prevails, as the Secretary General of the Council of Europe has set out to do with her confidence-building measures in the former Yugoslavia.
35. Having regard to the very specific influence of the media, notably television, on the attitudes of children and young people, care must be taken not to broadcast programmes, messages or images glorifying violence, exploiting sex and consumerism or using deliberately unsuitable language.

Ethics and self-regulation in journalism
36. Having regard to the requisite conditions and basic principles enumerated above, the media must undertake to submit to firm ethical principles guaranteeing freedom of expression and the fundamental right of citizens to receive truthful information and honest opinions.
37. In order to supervise the implementation of these principles, self-regulatory bodies or mechanisms must be set up comprising publishers, journalists, media users’ associations, experts from the academic world and judges; they will be responsible for issuing resolutions on respect for ethical precepts in journalism, with prior commitment on the part of the media to publish the relevant resolutions. This will help the citizen, who has the right to information, to pass either positive or negative judgment on the journalist’s work and credibility.
38. The self-regulatory bodies or mechanisms, the media users’ associations and the relevant university departments could publish each year the research done a posteriori on the truthfulness of the information broadcast by the media, comparing the news with the actual facts. This would serve as a barometer of credibility which citizens could use as a guide to the ethical standard achieved by each medium or each section of the media, or even each individual journalist. The relevant corrective mechanisms might simultaneously help improve the manner in which the profession of media journalism is pursued.

[1] Assembly debate on 1 July 1993 (42nd Sitting) (see Doc.6854, report of the Committee on Culture and Education,
Rapporteur: Mr Nú_ez Encabo).
Text adopted by the Assembly on 1July 1993 (42nd Sitting).